Sohasem hittem abban, hogy az emberi társadalomra alkalmazhatók a különböző természeti törvények. Általában akkor használunk ilyen hasonlatokat, amikor meg akarjuk nyugtatni magunkat, vagy éppen szabadulni akarunk valamilyen nyomasztó felelősségtől. Sűrűn szokás hivatkozni például arra, hogy ,,súly alatt nő a pálma”, tehát az egyén vagy a közösség is a megpróbáltatástól lesz naggyá. Van ebben valami igazság, hiszen általában szükségünk van a kihívásokra, egyfajta ,,vizsgalázra” ahhoz, hogy jól teljesítsünk. Csakhogy én most nem erre az adrenalin-serkentő hatásra gondolok, hanem arra a cinikus önfelmentésre, hogy a tehetség így is, úgy is érvényesül, sőt, a nehéz körülmények még jótékony befolyásssal is vannak rá.
Ez egyszerűen nem igaz. Hány és hány tehetséges ember maradt félbe vagy kallódott el, mert nem voltak meg a feltételei a háborítatlan alkotáshoz! Hány és hány remekmű nem született meg azért, mert nem volt a művésznek lehetősége világra hozni őket!
Amikor kultúráról, művészetről van szó, semmi jobban nem zavar annál, ha úgy érzem, haszonelvű, piacgazdasági szemlélettel állok szemben, akár burkoltan is. A Petőfi kft., Ady kft., Bartók kft., vagy éppenséggel a Csontváry kft. jövedelmezőségét firtatni, majdani Petőfiktől, Adyktól, Bartókoktól, Csontváryktól gazdaságossági szempontokat számon kérni kártékony ostobaság.
Az a közösség, amelynek van biztos értékrendje, jól tudja, hogy a kultúra által maradunk meg a jövőnek. Ebből pedig az következik, hogy kutyakötelességünk, akármilyen kevés pénzünk is van, megpróbálni megfelelő körülményeket biztosítani a tehetséges embereknek. Nekik pedig ezzel szemben semmilyen kutyakötelességük nincsen irántunk, csakis önmagukkal szemben van feladatuk: el nem pazarolni saját tehetségüket.
A Communitas ezekkel az indokokkal hozta létre annak idején a fiatal alkotóknak szóló ösztöndíjat, és határozott szándékunk ezután is fenntartani ezt a támogatást, attól függetlenül – vagy éppen azért! –, hogy ínségesebb időket élünk!
Jó alkotómunkát kívánok ösztöndíjasainknak!
Markó Béla
